Férfikórus

TISZAFÖLDVÁRI FÉRFIKÓRUS

Tiszaföldvári Települési Értéktár

Felterjesztő:
Gere Péter, Sipos Gábor

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: kulturális örökség

A szakterületi besorolás indokolása: az egyesület Tiszaföldvár meghatározó kulturális szervezete, amely alapítása óta ápolja a helyi dalkultúrát.

A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Tiszaföldvár

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása

A Tiszaföldvári Férfikórus a település legrégebb óta működő, legtöbb eredményt magáénak tudó, patinás kulturális szervezete, amely alapítása óta ápolja a helyi dalkultúrát, rendezvényeivel gazdagítja és színesíti a helyi kulturális életet, részvételével magasztosabbá teszi nemzeti ünnepeinket, megemlékezéseinket. A kórus elődjének számító Tiszaföldvári Iparos Dalkör alapítása 1924-ben történt, de létrehozásának kezdeményezői és tagságának jelentős része egy – már a 19. század végétől működő – másik földvári dalárda, a Tiszaföldvári Dalegylet soraiból került ki, így múltja évszázadosnál is régebbre visszanyúlónak tekinthető. A kórus legnagyobb sikereit két meghatározó karnagy egyéniség, Petrányi Elemér (1900-1960) és Jordán Antal (1934-2008) irányítása alatt érte el. A több szolnoki kórust is irányító, zeneszerzőként is kiemelkedő Petrányi 1928-ban kapott felkérést a Tiszaföldvári Iparos Dalkör szakmai vezetésére, és annak 1951-es feloszlásáig irányította azt. Vezetése alatt dalkerületi és országos kórusversenyeken ért el dobogós helyezéseket az énekkar, a környék és az ország számos településén adtak koncertet, a településen dalversenyeket, társasági programokat, népünnepélyeket szerveztek. A második világháború kitörése utáni időleges megtorpanást követően, 1941-től még egy zűrzavaros évtizeden keresztül folytatták a munkát, azonban a Rákosi-éra civil szerveződéseket felszámoló törekvése az ő tevékenységüket is ellehetetlenítette, 1951-ben az énekkar feloszlott. Az újraszervezésre egy fiatal pedagógus, az öcsödi születésű Jordán Antal vezetésével került sor 1963-tól. Az agilis karnagy nagyrészt már kipróbált, az Iparos Dalkörben is éneklő dalosokból indította újra a dalárdát, amelyhez – elsősorban tanítványaiból – folyamatosan toborzott fiatal tagokat is. Fáradhatatlan szervező munkájával nem csak a kórusmunka magasabb szintű művelésének feltételeit alakította ki, hanem zenekarokat alapított, társadalmi munkát végzett, és ami talán a legnagyobb érdeme: tehetséges fiatalok generációnak figyelmét irányította az éneklés és a zenekultúra felé. Már a hetvenes években is díjakat nyert és országosan sugárzott rádióműsorban énekelt a kórus, de később még jelentősebb szakmai sikerek kísérték munkájukat. Az évtized végére a korábban vegyeskar formában tevékenykedő énekkar férfikarrá szűkült-alakult. 1983-ban szerezték első Fesztiváldíj minősítésüket, pár évre rá már nem csak hazai, hanem nemzetközi kórusversenyeken is megmérettették magukat. A kórus idővel maga is átlépte az országhatárokat és számos külföldi országban adott koncertet. Tiszaföldvár testvérvárosi kapcsolatait is részben ezeknek a kulturális utaknak köszönheti. Különösen igaz ez a németországi Gräfenberg esetében. De Finnországban, Portugáliában, Ukrajnában, Olaszországban, Franciaországban is hallható volt énekük. Az 1990-es évek derekától működésük tempója lassult, amelyben szerepe volt Jordán Antal egészségügyi problémáinak is. Mivel karnagyi munkáját már nem tudta a maga által elvárt színvonalon ellátni Jordán Antal – és kórusvezetői munkájában negyed évszázadon keresztül osztozó felesége Jordán Antalné Gábor Magdolna – 2005-ben lemondtak a kórus vezetéséről. 2006-tól a Férfikar egyesületi formában működik tovább. Szabó Zsolt karnagyot nyerték meg szakmai vezetőnek, valamint Szabó Tímea zenei kísérő segíti munkájukat. Közreműködésükkel a Tiszaföldvári Férfikórus folytatja magas színvonalú szakmai munkáját, kórustalálkozókat szerveznek, újabb hazai és külföldi helyszíneken adnak koncertet, 2008-ban pedig immár negyedik Fesztiváldíj minősítésüket szerezték meg. A fent leírtak, és évszázados kulturális-társadalmi munkájuk, törekvéseik alapján a Kórus tevékenysége érdemes arra, hogy Tiszaföldvár város kulturális örökségének és helyi értéktárának részévé váljon.

A helyi kulturális örökségnek egyértelműen meghatározó eleme a Tiszaföldvári Férfikórus tevékenysége. Nem csupán közvetlenül az általuk végzett munka, az elért eredményeik, vagy évszázados múltjuk révén, bár ezek miatt is. De ezen túlmutatva a Dalárda mint közösségi szervező erő, mint zenei-kulturális oktató és nevelő központ is fontos szerepet játszott az évtizedek során Tiszaföldváron. Tagjaiból többen énekesi, zenészi teljesítményükkel az énekkar keretein és település határain kívül is ismertté váltak, vezetőikből a helyi kulturális és társadalmi élet fontos szereplői, építői, szervezői lettek. A Tiszaföldvári Férfikórus szakmai munkája a település hírét országhatárokon túlra juttatta el.

Férfikórus a 90 éves jubileumi koncertjén, a Belterületi Református Templomban (Tiszaföldvár, 2014.)
Kórusverseny oklevél (Budapest, 2018.)	Kórusverseny oklevél (Budapest, 2011.)
Kórusverseny oklevél (Bijeljina, 2010.)
Kórusverseny oklevél (Kecskemét, 1983.)	Kórusverseny oklevél (Szolnok, 1978.)